=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-= Feladó: Szépe Judit Címzett: Mártonfi Attila Dátum: 2007. szeptember 3., 21:12:01 Tárgy: Válasz kollégámnak, Mártonfi Attilának2 --====----====----====----====----====----====----====----====----====----===-- Tisztelt Kollégám! Köszönöm megtisztelő sorait, és a mappa címét levélváltásainkról, valamint a Political Compass elérhetőségét. Magam is úgy látom, hogy -- noha az Önnel folytatott diskurzus igen tanulságos és érdekfeszítő volt számomra -- valóban itt az ideje, hogy energiákat még ennél is előbbre való feladatainkra fordítsuk. Bár ez már nem érinti levélváltásaink közvetlen tárgyát, még egy utolsó gondolat a médium/média problémához. Vajon az, hogy a "médium" már a 19. századi magyar nyelvben létezett 'közvetítő eszköz' jelentésben, továbbá az, hogy a 70-es évekbeli egyes számú "média" után a "médium"-nak is kialakult (ha jól tudom, nem nyelvművelői hatásra) a "tömegkommunikációs eszköz" jelentése, nem alakította-e maga is azt a folyamatot, amelynek jelenlegi állásában a "média" most a beszélők egy része számára gyűjtőnév, mások számára pedig azonos jelentésű a "médium"-mal. Vagyis nem az-e helyzet, hogy a nyelvművelői szándék nem a spontán fejlemények ellen dolgozott, csupán -- szokásához híven -- megerősítette az egyik nyelvváltozatot? Ezt alátámasztani látszik az is, hogy -- sajnos a részletekre már nem emlékszem -- nem nyelvművelők, hanem újságírók panaszkodtak arról, hogy milyen sokan nem tudják, hogy a média nem tehető többes számba. Tisztelő üdvözlettel: Szépe Judit Mártonfi Attila írta: > Tisztelt Kollégám! > > >> Köszönöm a felhatalmazást, valamint azt is, hogy hozzájárulás esetén >> vállalja a részt vevők szövegeinek tárolását. A magam részéről >> köszönöm, és kérem, hogy ez én szövegeimmel is szíveskedjék hasonló >> módon eljárni. Ha megfelelnek az Önnek küldött emailek, akkor >> azokból, de ha szükségesnek látja, szívesen elküldöm újra a >> csatolmányokat. >> > A http://martonfi.hu/klszj/ mappába feltettem mindent. > > Továbbra is csak töredékesen válaszolok, és szándékaim szerint a témát > a magam részéről lezárnám, mert úgy látom, érdemit már nem tudunk > hozzátenni a kérdéshoz, és egyéb -- reményeim szerint hasznosabb -- > tevékenységeimtől nem szeretnék több energiát már elvonni. > > >> Noha soha, egyetlen levelemben sem szerepel olyasmi (de még csak >> preszuppozíciónak sem lehet felvenni), hogy Kálmán László kollégánk >> valami jogtalant vagy etikátlant követett volna el, mégis, mindenki >> (Varasdi kollégán kívül, aki nem érintette ezt a mozzanatot), aki >> megtisztelte a diskurzust válaszával, véleményével, >> állásfoglalásával, arra jutott, hogy ilyesmivel vádolom Kálmán >> kollégát. >> > Nos: explicite valóban nem mondatott ki efféle, de azt azért az olvasó > joggal feltételezi, hogy valami normasértést mégis érzékel, érzékeltet > stb. annak a nyílt levélnek a megfogalmazója, amelyben ez áll: "arra > kérem Önt, ha magánemberként politikai szerepvállalásra adja fejét, > ezt anélkül tegye, hogy közszerepléseiben megnevezi munkahelyét, az > MTA Nyelvtudományi Intézetét". Hiszen ha semmi jogtalan, etikátlan > stb. nincs a dologban, akkor a levél írója a címzett szólásszabadságát > kívánja -- indok nélkül, hiszen nem történt semmi jogtalan, etikátlan > stb. -- korlátozni. Ezt nyilván semelyik olvasó nem feltételezte a > nyílt levél szerzőjéről. Így maradt az az egyetlen logikus olvasat, > hogy a nyílt levél szerzője valami komoly kárhoztathatót látott a > dologban. Szó nincs itt tehát "téves emléknyomok"-ról (amelyek létét > természetesen nem vitatom, hiszen ha vitatnám, azt is vitatnám vele, > hogy a nyelv történetének lényege a szükségszerű változás). > > >> Folyamatában nézve az eseményeket valóban az látszik, hogy a >> „média/médium” alakok egy történeti változás kellős közepén >> tartanak. >> > Ez jó magyarázat lehetne, ha a történeti adatokkal nem állna > ellentétben. De mivel a média szó igen új a magyarban (a Magyar > történeti szövegtár: http://www.nytud.hu/hhc/ alapján fel lehet tárni > a szótörténetet), az 1970-es években jelenik meg, ráadásul rögtön > többes számú adatokkal, a felvetett magyarázatot elvethetjük. Ami > a valóságban minden bizonnyal történt, hogy az eredetileg szaknyelvi > szónak nem volt 'összesség' jelentése (vagy legfeljebb fakultatívan), > hanem kb. 'tömegkommunikációs eszköz'-t jelentett. Majd valamikor a > médiatörvény megalkotásának egy okoskodó nyelvvédő vagy latinos > műveltségű történész vagy hasonló személy kitalálta, hogy nem jól van > ez így. Azóta pedig frusztrálják a szerencsétlen nyelvhasználókat egy > nyelvi babonával, akik ezt a frusztrációjukat természetesen tovább is > adják (remek példa a nyelvápoló-nyelvvédő magatartás káros voltára). > Az ÉKsz.2 sokat le tudott vetkőzni az ÉKsz.-hez képest a > normatív-preskriptív jellegéből, de miként arra Lanstyák István is > rámutatott (Nyr. 2003: 370--88: > http://nyelvor.c3.hu/period/1274/127403.pdf ), sok tennivaló van még > ezen a fronton; a média szócikk épp ezt illusztrálja. > > >> Úgy tapasztaltam, hogy ha valaki például magánszemélyként >> interjúalany lesz a televízióban (nyilván honorárium nélkül), >> mondjuk egy hírműsorban egy környezetvédelmi ügy sértettjeként vagy >> tanújaként, a televízióban csak a nevét írják ki, a munkahelyét >> sosem. >> > De hát itt nem sértetti vagy tanúi, hanem szakértői megnyilvánulás > történt. Annak ugyanis lényegi eleme volt, hogy nyelvész az illető. És > mivel manapság hibbant sumer--magyar rokonítók és rovásírók > is előszeretettel kiadják magukat nyelvésznek, a szerkesztői reflex > szükségesnek érezhette annak érzékeltetését, hogy jelen esetben > tényleg nyelvészről van szó. > > >> A Magyar Nemzetben valóban vannak a politikailag semleges >> megnyilvánulások mellett a jobboldali szemlélethez köthető >> álláspontok is. (Baloldaliak viszont biztosan nincsenek.) >> > Ha ez az állítás igaz (mindjárt szólok arról, miért a feltételesség, > de az ebből a szempontból irreleváns), már az bizonyítja állításom > igazságát. Az ugyanis tipikus pártlapi attitűd, hogy bizonyos nézetek > kirekesztetnek egy lapból. (A Népszabadságtól egyébként idegen ez az > magatartásforma. Ha már MSZP-s pártlapot kellene keresnem, biztos, > hogy inkább próbálkoznék a Népszava környékén.) > > >> a magyarországi jobboldal nem egyetlen pártból áll >> > Továbbra is a fenti fenntartással: tekintve azt a hangvételt, ahogy a > fenti lap rendszeresen az MDF-ről szól, nem is értem a pártlapság > cáfolatának szándékát. > > No, és akkor a fenntartásról. A magam részéről szeretem a szavakat a > saját jelentésükben használni, így a Magyar Nemzetet eszembe nem jutna > jobboldalinak mondani. Ha egy némi nemzeti mázzal leöntött neobolsevik > párt szócsöve jobboldalinak mondható, akkor a jobboldal prototípusa > Sztálin volt (még a nacionalista máz se mond ennek ellent). Márpedig > magamat enyhén jobboldalinak tartva (nem pusztán öndefiníció, a > Political Compass erősen szabadelvűnek és mérsékelten jobboldalinak > minősít; azt hiszem, a politikai önismeret szempontjából nem > haszontalan játék egy ilyen teszt végigcsinálása: > http://www.politicalcompass.org/ ) a leghatározottabban elutasítom > ennek állítását. Létezik persze ma Magyarországon jobboldal, > legtisztábban az MDF, mérsékelt-vegyes formában az SZDSZ képviseli. > A két nagy párt azonban alapvetően baloldali jellegű, noha igen > másképp. Talán a történelemből ismert szociáldemokrata-bolsevik > ellentét írná le a legjobban a reális viszonyokat. > Mindez persze "csak" címke kérdése, ezért írtam, hogy a fenti érvelés > szempontjából irreleváns. > > >> Tisztelt Kollégámnak igaza van: „olvasóbarátabb” a lehető legtöbb >> elérést megadni. De talán a csak egyetlen elérés megadása sem >> főbenjáró bűn... >> > Sosem állítottam, hogy az lett volna. "Téves emléknyom"? ;-) > > >> ...egyes, a vény nélkül kapható gyógyszerek... >> > Szerintem ilyen magyarul egyszerűen nincs. Legfeljebb ha egy korábban > már megnevezett vényre utalunk vissza. A citált, analógnak szánt példa > (egyes, a számítógépes adatbázisból történő lekérdezés útján > szolgáltatható ingatlan-nyilvántartási adatok) egyáltalán nem volt > analóg, ugyanis itt a határozott névelő a számítógépes adatbázist > determinálja, hiszen nem tetszőleges adatbázisról van szó, hanem egy > konkrét, hiteles(ített) adatbázisról, esetleg -rendszerről. Ráadásul a > birtokviszony is igényli vagy legalábbis igényelheti a névelőt (az > "útján" névutóvá válásával ez persze egyre kevésbé érvényes). > Mindenesetre az is biztos, hogy nem volt jó stiliszta a 49/2004. > FVM-rendelet fogalmazója. > > > Tisztelettel: > Mártonfi Attila > > > =-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=