=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-= Feladó: Mártonfi Attila Címzett: Szépe Judit Másolat: kalman@nytud.hu Dátum: 2007. szeptember 3., 3:47:31 Tárgy: Válasz kollégámnak, Mártonfi Attilának2 --====----====----====----====----====----====----====----====----====----===-- Tisztelt Kollégám! > Köszönöm a felhatalmazást, valamint azt is, hogy hozzájárulás esetén > vállalja a részt vevők szövegeinek tárolását. A magam részéről > köszönöm, és kérem, hogy ez én szövegeimmel is szíveskedjék hasonló > módon eljárni. Ha megfelelnek az Önnek küldött emailek, akkor > azokból, de ha szükségesnek látja, szívesen elküldöm újra a > csatolmányokat. A http://martonfi.hu/klszj/ mappába feltettem mindent. Továbbra is csak töredékesen válaszolok, és szándékaim szerint a témát a magam részéről lezárnám, mert úgy látom, érdemit már nem tudunk hozzátenni a kérdéshoz, és egyéb -- reményeim szerint hasznosabb -- tevékenységeimtől nem szeretnék több energiát már elvonni. > Noha soha, egyetlen levelemben sem szerepel olyasmi (de még csak > preszuppozíciónak sem lehet felvenni), hogy Kálmán László kollégánk > valami jogtalant vagy etikátlant követett volna el, mégis, mindenki > (Varasdi kollégán kívül, aki nem érintette ezt a mozzanatot), aki > megtisztelte a diskurzust válaszával, véleményével, > állásfoglalásával, arra jutott, hogy ilyesmivel vádolom Kálmán > kollégát. Nos: explicite valóban nem mondatott ki efféle, de azt azért az olvasó joggal feltételezi, hogy valami normasértést mégis érzékel, érzékeltet stb. annak a nyílt levélnek a megfogalmazója, amelyben ez áll: "arra kérem Önt, ha magánemberként politikai szerepvállalásra adja fejét, ezt anélkül tegye, hogy közszerepléseiben megnevezi munkahelyét, az MTA Nyelvtudományi Intézetét". Hiszen ha semmi jogtalan, etikátlan stb. nincs a dologban, akkor a levél írója a címzett szólásszabadságát kívánja -- indok nélkül, hiszen nem történt semmi jogtalan, etikátlan stb. -- korlátozni. Ezt nyilván semelyik olvasó nem feltételezte a nyílt levél szerzőjéről. Így maradt az az egyetlen logikus olvasat, hogy a nyílt levél szerzője valami komoly kárhoztathatót látott a dologban. Szó nincs itt tehát "téves emléknyomok"-ról (amelyek létét természetesen nem vitatom, hiszen ha vitatnám, azt is vitatnám vele, hogy a nyelv történetének lényege a szükségszerű változás). > Folyamatában nézve az eseményeket valóban az látszik, hogy a > „média/médium” alakok egy történeti változás kellős közepén > tartanak. Ez jó magyarázat lehetne, ha a történeti adatokkal nem állna ellentétben. De mivel a média szó igen új a magyarban (a Magyar történeti szövegtár: http://www.nytud.hu/hhc/ alapján fel lehet tárni a szótörténetet), az 1970-es években jelenik meg, ráadásul rögtön többes számú adatokkal, a felvetett magyarázatot elvethetjük. Ami a valóságban minden bizonnyal történt, hogy az eredetileg szaknyelvi szónak nem volt 'összesség' jelentése (vagy legfeljebb fakultatívan), hanem kb. 'tömegkommunikációs eszköz'-t jelentett. Majd valamikor a médiatörvény megalkotásának egy okoskodó nyelvvédő vagy latinos műveltségű történész vagy hasonló személy kitalálta, hogy nem jól van ez így. Azóta pedig frusztrálják a szerencsétlen nyelvhasználókat egy nyelvi babonával, akik ezt a frusztrációjukat természetesen tovább is adják (remek példa a nyelvápoló-nyelvvédő magatartás káros voltára). Az ÉKsz.2 sokat le tudott vetkőzni az ÉKsz.-hez képest a normatív-preskriptív jellegéből, de miként arra Lanstyák István is rámutatott (Nyr. 2003: 370--88: http://nyelvor.c3.hu/period/1274/127403.pdf ), sok tennivaló van még ezen a fronton; a média szócikk épp ezt illusztrálja. > Úgy tapasztaltam, hogy ha valaki például magánszemélyként > interjúalany lesz a televízióban (nyilván honorárium nélkül), > mondjuk egy hírműsorban egy környezetvédelmi ügy sértettjeként vagy > tanújaként, a televízióban csak a nevét írják ki, a munkahelyét > sosem. De hát itt nem sértetti vagy tanúi, hanem szakértői megnyilvánulás történt. Annak ugyanis lényegi eleme volt, hogy nyelvész az illető. És mivel manapság hibbant sumer--magyar rokonítók és rovásírók is előszeretettel kiadják magukat nyelvésznek, a szerkesztői reflex szükségesnek érezhette annak érzékeltetését, hogy jelen esetben tényleg nyelvészről van szó. > A Magyar Nemzetben valóban vannak a politikailag semleges > megnyilvánulások mellett a jobboldali szemlélethez köthető > álláspontok is. (Baloldaliak viszont biztosan nincsenek.) Ha ez az állítás igaz (mindjárt szólok arról, miért a feltételesség, de az ebből a szempontból irreleváns), már az bizonyítja állításom igazságát. Az ugyanis tipikus pártlapi attitűd, hogy bizonyos nézetek kirekesztetnek egy lapból. (A Népszabadságtól egyébként idegen ez az magatartásforma. Ha már MSZP-s pártlapot kellene keresnem, biztos, hogy inkább próbálkoznék a Népszava környékén.) > a magyarországi jobboldal nem egyetlen pártból áll Továbbra is a fenti fenntartással: tekintve azt a hangvételt, ahogy a fenti lap rendszeresen az MDF-ről szól, nem is értem a pártlapság cáfolatának szándékát. No, és akkor a fenntartásról. A magam részéről szeretem a szavakat a saját jelentésükben használni, így a Magyar Nemzetet eszembe nem jutna jobboldalinak mondani. Ha egy némi nemzeti mázzal leöntött neobolsevik párt szócsöve jobboldalinak mondható, akkor a jobboldal prototípusa Sztálin volt (még a nacionalista máz se mond ennek ellent). Márpedig magamat enyhén jobboldalinak tartva (nem pusztán öndefiníció, a Political Compass erősen szabadelvűnek és mérsékelten jobboldalinak minősít; azt hiszem, a politikai önismeret szempontjából nem haszontalan játék egy ilyen teszt végigcsinálása: http://www.politicalcompass.org/ ) a leghatározottabban elutasítom ennek állítását. Létezik persze ma Magyarországon jobboldal, legtisztábban az MDF, mérsékelt-vegyes formában az SZDSZ képviseli. A két nagy párt azonban alapvetően baloldali jellegű, noha igen másképp. Talán a történelemből ismert szociáldemokrata-bolsevik ellentét írná le a legjobban a reális viszonyokat. Mindez persze "csak" címke kérdése, ezért írtam, hogy a fenti érvelés szempontjából irreleváns. > Tisztelt Kollégámnak igaza van: „olvasóbarátabb” a lehető legtöbb > elérést megadni. De talán a csak egyetlen elérés megadása sem > főbenjáró bűn... Sosem állítottam, hogy az lett volna. "Téves emléknyom"? ;-) > ...egyes, a vény nélkül kapható gyógyszerek... Szerintem ilyen magyarul egyszerűen nincs. Legfeljebb ha egy korábban már megnevezett vényre utalunk vissza. A citált, analógnak szánt példa (egyes, a számítógépes adatbázisból történő lekérdezés útján szolgáltatható ingatlan-nyilvántartási adatok) egyáltalán nem volt analóg, ugyanis itt a határozott névelő a számítógépes adatbázist determinálja, hiszen nem tetszőleges adatbázisról van szó, hanem egy konkrét, hiteles(ített) adatbázisról, esetleg -rendszerről. Ráadásul a birtokviszony is igényli vagy legalábbis igényelheti a névelőt (az "útján" névutóvá válásával ez persze egyre kevésbé érvényes). Mindenesetre az is biztos, hogy nem volt jó stiliszta a 49/2004. FVM-rendelet fogalmazója. Tisztelettel: Mártonfi Attila =-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=