=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-= Feladó: Mártonfi Attila Címzett: Judit Szépe Másolat: kalman@nytud.hu, varasdi@nytud.hu Dátum: 2007. augusztus 25., 20:20:45 Tárgy: Válasz kollégáimnak, Kálmán Lászlónak és Mártonfi Attilának --====----====----====----====----====----====----====----====----====----===-- Tisztelt Kollégám! Igazgató úr kérésének megfelelően magánban válaszolok. Ugyanakkor felhatalmazok mindenkit arra, hogy alábbi szövegemet nyilvános írásműként kezelje (megtalálható a http://martonfi.hu/klszj/ma2szj-070825.txt címen is, az általam írt előzmény: http://martonfi.hu/klszj/ma2szj-070823.txt ; a többi előzmény -- és folytatás -- tárolását is szívesen vállalom, de amíg erre kifejezett felhatalmazást nem kapok, semmiképp se tenném meg), és azt bárkinek idézze, továbbítsa. Ennek egyetlen feltétele a fenti első URL mint az egyetlen hiteles szövegváltozat azonosítására szolgáló azonosító mellékelése. Elkerülendő magam vagy mások nézeteinek ismétlését, igen hézagos lesz a válaszom. Ezt ugyanakkor nem érzem bajnak, ugyanis úgy érzem, kezdünk beleszaladni a rétestésztanyújtásba. 1. A "sugallás" kérdéséhez: én nem két sugallás együttesét állítottam, hanem egy összetett sugallásról beszéltem, így állításom képletesen a tört nevezőjében levő összeadás szerint lett szétszedve, ami mondandóm megmásítását jelentette. Ez a megmásított mondandó természetesen könnyen cáfolható, csak ez éppen független az általam közölt tartalmaktól. 2. "(Javaslom a >>média<< szó egyes számban való használatát, hiszen az már önmagában is többes szám.)" Ezt határozottan vitatnám. A magyar nyelvben a többes számú alakokat a -k, -ék vagy -i toldalékokkal lehet létrehozni -- ez a morfológiai jellemzőjük; a szintaktikai pedig az, hogy többes számú igealakkal egyeztetődnek. (A fenti toldalékok formális megléte nem feltétlenül garancia arra, hogy az alak valóban többes számú legyen: Az ügyben nem nyilatkozott a gázművek; Az Amerikai Egyesült Államok megvétózta a francia javaslatot; sőt akár, igaz, bizalmas stílusértékű: Gázművekék furán értelmezik a szerződéseket.) A média szóalakban nincs meg egyik toldalék sem, és az alábbi mondat sem jól formált (legalábbis az anyanyelvi kompetenciám szerint): *A média azt az álláspont képviselik, hogy... -- Ebből az következik, hogy a magyar nyelvben a "média" bizony egyes számú főnév, függetlenül attól, hogy a latin eredeti (bár maga a kölcsönzés is valószínűleg az angolból történt) többes számú alak. Ez egyáltalán nem példa nélküli ugyanakkor. A biblia, a fólia, a periodika latin többesek, a magyarban mégis csak egyes számúak lehetnek, hiszen nincs rajtuk többségre utaló toldalék. Így többes számba is tehetők: A kisalakú bibliák olcsóbbak, mint a nagyalakúak. A fóliák egy része alkalmas írásvetítésre, más részük nem. A periodikákat a könyvtárak rendszerint külön polcokon tárolják. De más nyelvből való hasonló átvételre is van példa: notesz, Beatles. Példák: A kék noteszek nekem jobban tetszenek, mint a pirosak. A Beatleseknek ma már csak a fele él. (Ez utóbbi, mint valami régi dalszövegből dereng, ráadásul kiválóan rímel a triple secre.) Nyilván még hosszan lehetne sorolni a példákat, nekem most ezek jutottak eszembe. Meg lehet még említeni, hogy hasonlóan érzéketlen a magyar nyelv átvételkor az eredetibeli névelőre is: a The Beatles, a The Times, a Le Figaro, a Der Spiegel, a L'Humanité (vö. Fábián Pál 1956/1971. Hogyan mondjuk, hogyan írjuk: a L'Humanité, a l'Humanité vagy az Humanité? In Timkó György szerk.: Helyesírási és tipográfiai tanácsadó. Nyomdaipari Egyesülés, Budapest, 225--6; a második, javított és bővített kiadásban: 239--40). 3. "Ha Tisztelt Kollégám megfigyeli például a napilapokat, a magánszemélyként cikket író tudósok, tanárok nevük mellett csupán szakterületüket szokták megnevezni (közgazdász, orvos, egyetemi tanár), de a munkahelyüket nem." Két teljesen külön dolog keveredett itt össze. Kálmán László mint publicista (én az ÉS-ben szoktam az írásaival találkozni) nem szokta jelölni a munkahelyét, elég ha a legutóbbi hármat belinkelem: http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0726&article=2007-0701-2051-01QFVJ http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0720&article=2007-0521-0710-13HTQQ http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0719&article=2007-0513-2201-45LNWG Jelen esetben azonban nem cikket írt, hanem nyilatkozott egy-egy műsornak, egyéb sajtóorgánumnak. Ez olyannyira más eset, hogy hagyományosan az előbbi esetben dukál szerzői honorárium, utóbbiban (ún. sztárok kivételével) a műsorkészítésért járó tiszteletdíjat a műsor készítője, szerkesztője, riportere, műsorvezetője stb. veszi fel (ez természetesen az elhangzottakért vállalandó felelősséget is tükrözi). Ilyenkor szinte kivétel nélküli szokás, hogy a nyilatkozó zanzás "káderlapját" inzertálják tévében, bemondják felkonfként vagy lekonfként rádióban. 4. "Felhívom továbbá Tisztelt Kollégám szíves figyelmét, hogy a Magyar Nemzet hivatalos besorolása >>országos napilap<<, ugyanúgy, mint a Népszabadságé. Pártlapnak nevezni ezeket a sajtótermékeket valóban avatott szakemberhez nem méltó pontatlanság, hiszen köztudomású, hogy a >>pártlap<< sokkal szűkebb körű sajtótermék, mint az országos napilap." Idézem a Magyar értelmező kéziszótár legfrissebb kiadásának értelmezését (ennek elkészítésében a copyrightoldal tanúsága szerint mint adatbázis-szerkesztő Szépe Judit is közreműködött): pártlap (4) fn Vmely párt politikáját képviselő, általa kiadott v. támogatott újság. Nem szükséges különösebb tartalomelemzési jártasság ahhoz, hogy világos legyen, a Magyar Nemzet kimeríti ezen értelmezés kritériumait, míg a Népszabadság nem. 5. "A levelemben említett, a szakmát érintő laikus vélemény visszakeresésének módja pedig igazán nem kíván bővebb útmutatást. Az említett napilap pontos bibliográfiai adatait megjelöltem levelemben. Az újságnak azon az oldalán ráadásul ez az egyetlen cikk jelent meg, úgyhogy nehéz lett volna bármi mással összetéveszteni. URL valóban nem szerepelt a hivatkozásban, de tudomásom szerint a papíron megjelenő írásokra minden szakmában elfogadott megoldás bibliográfiai adatokkal hivatkozni." Amit leginkább hiányoltam, a szerző neve (ez szerzői jogi okokból is hiányolható). Valamint nyáron, könyvtárínség idején egyetlen cikkért nem gondoltam felmenni az OSZK-ba, különösen amikor egy mozdulattal visszakereshető lenne a szerző nevének ismeretében az internetről. A magam részéről hivatkozáskor -- az olvasó dolgát könnyítendő és megtisztelve őt ezzel -- mindig igyekszem az általam ismert összes fellelhetőséget megadni (természetesen ésszerű határokon belül, a fenti Fábián-cikknek a Betű című folyóirat 1956. júniusi számában történt első megjelenését nem láttam szükségesnek jelezni, hiszen nagyságrendekkel kisebb eséllyel van meg egy tetszőleges magán- vagy közkönyvtárban, mint a HTT.-beli másod- és harmadközlés). 6. "egyes"... Kálmán László kérdése így hangzott: "Egyetért-e Ön azzal, hogy egyes vény nélkül kapható gyógyszereket a gyógyszertárakon kívül is lehessen forgalmazni?" Ha ebbe bekerült volna egy határozott névelő, ily módon: Egyetért-e Ön azzal, hogy az egyes(,) vény nélkül kapható gyógyszereket a gyógyszertárakon kívül is lehessen forgalmazni?, akkor az vagy nem lett volna értelmes, vagy csak egy megelőző tételes lista után lett volna értelmezhető. Így egy ilyen olvasat nyugodt szívvel kizárható. Az az olvasat viszont, hogy: 'Egyetért-e Ön azzal, hogy a vény nélkül kapható gyógyszerek közül legyen olyan, amelyet a gyógyszertárakon kívül is lehet forgalmazni?', kifogástalan -- ezért nem értem, mi a gond vele. Nem értem, miért van szükség univerzális kvantoros olvasatra ahhoz, hogy egy kérdést népszavazásra lehessen feltenni. Ráadásul, mivel az univerzális kvantor negáláskor egzisztenciálisba megy át (és viszont), a fenti, értelmes kérdés átfordítható ekvivalens módon, igaz, sután, univerzális kvantorosra is: Egyetért-e Ön azzal, hogy ne álljon elő olyan helyzet, hogy a vény nélkül kapható gyógyszerek összességének tilalmas legyen a gyógyszertárakon kívüli forgalmazása? A vesszőhasználatnak mindehhez ugyanakkor semmi köze nincs. Azt az motiválja csupán, hogy az "egyes" hatóköre ne a "vény", hanem a "(vény nélkül kapható) gyógyszerek" legyen. E mögött egy nyelvtörténeti változás áll, jelesül az, hogy a finnugor nyelvekben általában és a magyar nyelv régebbi állapotaiban a jelzők szórendjét az jellemezte, hogy először járulnak az alaptaghoz az egyszerű jelzők, és távolabb állnak a szerkezetesek. Mára a formai szabályokat egyre inkább felváltották a szemantikai-mondatrészi alapú szabályok. Tehát régen: "vény nélkül kapható egyes gyógyszerek" lett volna a szórend, itt fel sem merülne a vessző használata. Ma azonban a szórend efféle (hagyományos kategóriákkal fogalmazva): birtokos jelző + mutató névmási kijelölő jelző + mennyiségjelző + minősítő jelző (Péternek ez a két szép gyereke). Az "egyes" láthatólag mennyiségjelzőként viselkedik, és így menetel a helyére. Mivel azonban ezek különnemű jelzők, nem áll köztük valódi mellérendelés, ami kötelezően előírhatná a vesszőhasználatot: "*egyes és vény nélkül kapható gyógyszerek", csak egy egyértelműsítő, fakultatív vessző vethető fel, ami az intonációt idézi fel (ugyanakkor rádiós hírműsorok elemzéséből tudni, hogy ez az intonáció inkább csak valami kívánatos vágyképben jelenik meg kötelezően, mint a valóságban). 7. "Ahogyan a nyílt levélben már ki is fejtettem, pontosan ettől válik Kálmán László kérdése pontatlanná. A törvény, amelynek megtartásáról vagy elvetéséről a népszavazás dönthet, a vény nélkül kapható gyógyszerek teljes köréről beszél." Fent bizonyítottam, hogy ettől az égvilágon semmi nem válik pontatlanná. A népszavazás amúgy meg nem egy törvény megtartásáról vagy elvetéséről dönt (ha azt tenné, akkor minimális kötelessége lenne az adott törvényt azonosító adatokat közölni), hanem arról a kérdésről, amelyet a megfogalmazója feltett. Tehát jelen esetben arról, hogy legyen legalább egy olyan vény nélkül kapható gyógyszer, amelynek gyógyszertáron kívüli forgalmazása nem tilalmas. Amúgy a törvényalkotásban ez nem valami extrém dolog, gyakorta törvények határozzák meg azt, hogy létezzen egy halmaz, amelyre bizonyos dolgok érvényesek, de e halmaz pontos tételes definiálása kormányrendeletben vagy miniszteri rendeletben történik meg. Tisztelettel: Mártonfi Attila =-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=