=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-= Feladó: Mártonfi Attila Címzett: kalman@nytud.hu, szepe@nytud.hu Másolat: [...] Dátum: 2007. augusztus 23., 15:29:58 Tárgy: Re: Nyílt levél kollégámhoz, Kálmán Lászlóhoz --====----====----====----====----====----====----====----====----====----===-- Az alábbi levelet kb. egy órája küldtem el a „Címzett” mezőben megjelölt két személynek. Mivel ezt követően Kálmán László válaszának címzettei publikusak lettek, ugyanezeknek a címzetteknek is el tudom küldeni (miként először is szerettem volna eljutni ugyanahhoz a nyilvánossághoz, mint Szépe Judit). Tisztelt Kollégák! 1. Magam is nagy híve vagyok a sokcímzettű levelek titkos másolatként való küldésének, ugyanis kizárólag így garantálhatom, hogy semelyik ismerősöm e-mail címe, neve nem kerül illetéktelenül más ismerősöm tudomására. Ez a személyes adatok védelme érdekében az egyetlen hatékony eljárás általában. A jelen eset azonban nem ilyen, ugyanis a levélszöveg tanúsága szerint csupa publikus e-mail címről, ráadásul kollégákról, egymást ismerő emberekről van szó. Ily módon a címzettek titkossá tétele csupán a levélben felvetett, tehát minden bizonnyal szükségesnek tartott diszkurzust nehezíti meg. Ha ugyanis valaki – mint most én – válaszolni kíván, nem tudja, kik olvasták a vitaindító levelet. (Nem szeretnék olyanokat terhelni levelemmel, akik nem tudják, mire válaszolok, mindazonáltal semmiképp sem érzem úgy, hogy ez a levél válasz nélkül hagyható lenne.) Ezek fényében szeretném, ha a címzettek pontos jegyzéke nyilvánosságra kerülne, és így (és pontosan nekik) nekik is el tudnám küldeni levelem. 2. A Kálmán kollégánknak szóló nyílt levél azt sugallja, hogy Kálmán László politikai szerepvállalásra adta a fejét, mindezt valamilyen értelemben az intézet nevében tette. Ehhez képest – emlékezzünk vissza – az történt, hogy Kálmán László magánszemély, inkognitóját megőrizve benyújtott három kérdést népszavazási kezdeményezésként, majd vélhetőleg többszörös törvénysértéssel, az adatvédelmi biztos által is elítélt módon szigorúan titkosan kezelendő adatokat kiszivárogtatva a kezdeményező személye nyilvánosságra került. Kollégánk erről a hírek szerint úgy szerzett tudomást, hogy a egy tévétársaság lakásán zaklatta. Ezek után Kálmán kolléga nem állt döntési helyzetben, és értelemszerűen válaszolt a neki címzett kérdésekre. Ebben az időszakban számos megnyilvánulását figyelemmel követtem, és szembetűnő volt az, hogy sehol nem emelte ki az Nyelvtudományi Intézetet, különösen nem említette mint legitimáló tényezőt. Ez arra enged következtetni, hogy kifejezetten tudatos döntés áll(t) e cselekvés (pontosabban nemcselekvés) mögött, így megalapozott a feltételezés, hogy az általam nem követett megnyilatkozásaiban is így járt el. (További megerősítő ereje van annak is, hogy a különféle orgánumokban tett nyilatkozatai nagymértékben egybevágtak.) Arra volt minden bizonnyal nem is egy példa, hogy egy-egy elektronikus vagy nyomtatott sajtótermékben Kálmán László neve mellett feltüntették a munkahelyét, beosztását (számos téves megadásra is jól emlékszem). Ebben azonban – úgy vélem – semmi kivetnivalót nem lehet találni, hiszen: a) Soha nem az intézmény nevében nyilatkozott, sőt egyértelműen hangsúlyozta magánszemély voltát. b) Az emberek nem légüres térben élvén többnyire rendelkeznek munkahellyel, erről a kapcsolatról a médiáknak kötelességük is tájékoztatni az olvasókat, hallgatókat, nézőket. c) Az efféle adatok közlésénél – miként saját tapasztalatból is tudom – gyakran meg se kérdezik az interjúalanyt, ebből adódnak a kellemetlen pontatlanságok. 3. További kérdés, hogy egyáltalán politikai szerepvállalás történt-e. A szó szoros értelmében semmiképp sem. Kollégánk mint nyelvész ítélte úgy meg (ezen ítélete természetesen lehet vita tárgya), hogy a Pokorni Zoltán magyar–történelem szakos középiskolai tanár (tehát szintén kolléga) által benyújtott népszavazási kezdeményezés (alkotmányjogászok szerint párt nem nyújthat be* ilyet, nem is lenne sok értelme parlamenti demokráciában parlamenti pártnak a népszavazás eszközéhez nyúlni, hiszen bármikor beterjeszthetnek törvényjavaslatot az Országgyűlés elé) durva nyelvi manipulációs eszközöket tartalmaz, és közvetett úton erre hívta fel a közvélemény figyelmét. Ez bizony keményen szakmai kérdés. Mégis teljesen abszurd – és a társadalommal szemben határozottan felelőtlen – felvetés, hogy cselekvés helyett valamely, tipikusan néhány éves, de legalábbis sok hónapos átfutású, csekély közönség által olvasott szakfolyóiratba kényszerüljön a replika úgy, hogy az általa kifogásolt nyelvhasználati cselekmény nem marad ugyanilyen keretek között. (Mindez Kálmán kolléga anyanyelv-pedagógiai tevékenységét is tekintve még képtelenebb ötlet.) Talán nem véletlen, hogy Szépe kolléganő is szakfolyóiratok emlegetése helyett a Magyar Nemzet címen megjelenő pártlapból citál (szerző nevének említése nélkül) szakmát érintő laikusi véleményt. (Hogy a későbbi részletezés onnan vagy saját kútfőből való-e, nem derül ki, de mivel URL nem szerepel a hivatkozásban, és a szerző neve alapján se lehet keresni, a forrás elektronikusan visszakereshetetlen.) 4. Nem lévén se jogász, se paraszt, se orvos, a szakkérdésekben nem kívánnék érvelni, mert nem sok esélyem lenne a kompetens argumentációra; két megjegyzésem mégiscsak van a 2. ponthoz. a) Szépe kolléganő azt állítja, hogy „a magyar helyesírási konvenciók alapján az »egyes vény nélkül is kapható gyógyszereket« szerkezet nem kollektívum.” Az „egyes vény nélkül is kapható gyógyszerek” természetesen nem egyértelműen definiált halmaz, ezt nem is állítja róla vélhetőleg senki (a kifejtésében egzisztenciális és nem univerzális kvantor szerepel), de nem értem, mi köze ennek a helyesírási konvenciókhoz. (Ha kerülne vessző az „egyes” után, ahogy – fakultatív volta ellenére – magam is inkább tennék, mint elhagynám, akkor se lenne univerzális olvasata.) b) Néhány mondattal később Szépe kolléganő a helyesírás kapcsán „a MHSz 28.” pontjára hivatkozik. Nos, az MHSz. a Magyar helyesírási szótár rövidítése, annak azonban nincsenek pontjai. Aminek vannak, az A magyar helyesírás szabályai, egész pontosan annak 1984-ban kiadott, azóta számos lenyomatot, utánnyomást megélt, ma is hatályos kiadása. Ennek a konvencinális rövidítése azonban AkH. 1984 (jelölvén, hogy a korábban több, különböző címet viselő akadémiai helyesírás mikori változatára hivatkozunk). Kollegiális tisztelettel: Mártonfi Attila * Kálmán László magánlevélbeli válaszában jelezte, hogy ebben a kérdésben legalábbis nincs konszenzus az alkotmányjogászok között, és tudomása szerint Pokorni Zoltán nem a maga, hanem pártja nevében nyújtotta be népszavazási kezdeményezéseit. =-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=